„Elek Apó Meséi” – Székelyföldi legendák nyomában
„Elek Apó Meséi” – Székelyföldi legendák nyomában
A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, a nemzeti összetartozás erősítése.
A 8. évfolyam a 2021-es évre pályázta meg a programot, sajnos a járványhelyzet miatt csak ebben a tanévben valósulhatott meg. Kirándulásunk Székelyföldön 2022. 05. 03-07. között zajlott. Mivel a 8. évfolyammal nem tudtuk feltölteni a pályázatban elnyert létszámot, ezért 6. évfolyamos tanulók jöttek velünk. Köszönjük nekik, hogy velünk tartottak.
A kirándulást hosszas előkészítés előzte meg. A tanulók megismerkedtek a tájegység történelmével, természeti és kulturális kincseivel, híres személyiségeivel.
Az először a történelmi Erdély kapujában, a Király-hágón álltunk meg, majd Bánffyhunyadon a református lelkész segítségével ismerkedtünk meg Kalotaszeg tájegységével és a református templom kincseivel.
Másnap Erdőszentgyörgyön láttuk a Rhédey-kastályt, ahol a brit királynő üknagyanyja, Rhédey Klaudia született. Kőrispatakon a Szalma Múzeumban betekintést kaptunk a Székelyföldön használt szalmakalapok készítésbe. Szőcs Lajos élvezetes előadásából megtudtuk, hogy minden vidéken más-más kalapforma dívik, másképp hajtja a kalap karimáját az idős és a fiatal férfi. Méretes házi lángossal kínáltak bennünket. A programot szekerezészárta. Láttuk a földkerekség egyik legszomorúbb sorsú faluját, Bözödújfalut, amely a Ceasusecu-féle falurombolás áldozataként elárasztottak. A parajdi sóbányába „szálltunk le”, majd Korondon vásároltuk meg a Sóvidék kincseit: fürdősót, fürdőszappant, fűszersót, sólámpát. Természetesen nem hagyhattuk ki a fazekasmesterek standjait sem. Itt csatlakozott hozzánk Demeter Hunor, Sepsiszentgyörgyről származó idegenvezetőnk, aki az elkövetkező két napban kísérőnk volt. Hunor nemcsak a látnivalókba avatott be bennünket, hanem elszórakoztatott bennünket a jellegzetes székely humorral és adomákkal is. Meg is énekeltetett bennünket, s nem kellett szégyenkeznünk, ismertük mindegyik népdalt. A népdal is olyan közös örökségünk, amely összeköti a határon inneni és túli magyarokat.
Harmadik nap utunk Erdély egyik legszebb látnivalójához, a Békás-szoroshoz vezetett. Megjártuk a Pokol kapuját, a Pokol tornácát és a Pokol torkát. A Gyilkos-tónál felelevenítettük a tó keletkezéséről született mondát. Innen Madéfalvára vitt az utunk, ahol Siculicidiumról emlékeztünk meg koszorúzással és közös énekléssel. A csíksomlyói kegytemplomban elénekeltük a Boldogasszony anyák kezdetű régi magyar himnuszt, a Himnuszt és a Székely Himnuszt. Az ide látogató magyar turisták meghatódással hallgattak bennünket. Mindannyian megérintettük az ötszázéves, csodatévő Babba Mária szobrot. Utunk talán legfelemelőbb érzésében volt részünk Madéfalván és Csíksomlyón. Napunk Alsócsernátonban, Székelyföld leggazdagabb skanzenjében, a Haszmann Pál Múzeumban ért véget, ahol kalauzunk a múzeumalapító leszármazottja volt.
Negyedik nap Háromszék legszebb fürdőhelyére, Bálványosfürdőre vitt az utunk. Gyalogtúránk első állomása a Csiszár-fürdő volt, ahol a föld mélyéből feltörő borvizet kóstoltuk meg, majd a jéghideg gyógyvízben áztattuk megfáradt lábainkat. Felfrissülve a gyógyvíz áldásos hatásától felkaptattuk a kénes Büdös-barlanghoz. Nem feledkeztünk el arról sem, hogy a vidék medvéit hangos riogatással tartsuk távol, bár szinte mindannyian medvét szerettünk volna látni, persze csak az autóbusz biztoságából. Kisbacon volt következő állomásunk, ahol délidőben igazi székely traktával vártak bennünket. Kolbász, szalonna, som- és áfonyalekvár, krumplikenyér, „s mi jó falat/ szem-szájnak ingere” borította az asztalt. Megújulva és megerősödve az ételektől, felkerestük Erdővidék legszebb tájházat, a vízimalmot, majd a Benedek Elek-kúriát, ahol koszorúzással róttuk le tiszteletünket Elek apó munkássága előtt. Majd Vargyasra vezetett utunk, a híres Makovecz templomban a helyi presbiter ízes székely tájszólásban mesélte le nekünk a templom építésének viszontagságait.
Utolsó napunk első színhelye Farkaslaka volt, ahol a híres székelyíró, Tamási Áron sírját koszorúztuk meg. A haza úton még megálltunk Körösfőn, hogy ne csak élményeket vigyünk haza, hanem Kalotaszeg népművészetének remekeit is.
Hogy élményekben gazdagodtunk ebben az öt napban, nem kétséges. Szívünk, lelkünk eltelt azzal az érzéssel – ahogy minden megemlékezésnél elénekeltük -, „Magyarnak lenni, igenis jó!”
Köszönjük kísérőink, Hárominé Orbán Erika és Horváthné Bolfán Renáta tanárnők munkáját, amellyel segítették a kirándulás sikeres megvalósulását. A buszsofőröknek, hogy épségben hazahoztak bennünket.
